futureoffilm:

Want to be a successful filmmaker? Start acting like a rock star.

Fejezetek a rajongói közösségépítés és a közvetlen értékesítés tankönyvéből a filmalkotók számára:

“For filmmakers, the idea of treating your film like its your latest album, and then “going on tour” to do a series of live in-person events directly with fans in support of the film is a completely new and foreign concept. Common wisdom has been that live events don’t “scale”. And because of this, it hasn’t been part of the current model for film distribution.

But this didn’t stop Lisanne Pajot and James Swirsky when they turned down down offers for their Sundance hit INDIE GAME: THE MOVIE, packed their bags, hopped into a van, and then took off on a fifteen city in-person US tour completely sponsored and paid for by Adobe. Not only did Lisanne and James act like rock stars, they BECAME rock stars, doing meet-and-greets with their fans each night just as a band would. They instinctively understood what most filmmakers don’t — that the key to their success was not going to come from selling their film to a distributor, but rather it would be achieved by bringing the film directly to the community of fans that they had built and nurtured while making their movie.”

goodideaexchange:

Most Depressing Job Interview You’ll Ever See Currently Taking Place At Starbucks Table

“The breathtakingly sad interview, which many speculate is for an entry-level position at a small nonprofit organization, was made even more depressing when reports indicated that the female job applicant in her early to mid-20s seemed visibly eager to impress her interviewer, a man who conducts his job interviews at a Starbucks.”

beingstanleykubrick:

Hogyan tanulta ki Kubrick fiatal kezdőként a költséghatékony és jövedelmező filmgyártás fortélyait:

Singer worked as an office boy at The March of Time, a company that produced newsreels. He told Kubrick that he heard the company spent $40,000 to make a one-reel documentary. Kubrick was…

newyorker:

Cartoon by Roz Chast. For more: http://nyr.kr/17e4erm

beingstanleykubrick:

Intellektuális tartalomszolgáltatás széles tömegeknek - azaz hogyan kombinálhatjuk az alkotóművészt és a médiaipari üzletembert. Kubrick életműve megmutatja.

“It’s difficult to see how you could combine the ivory tower, if you like, concentration of the writer and the outgoing, manipulative, social world of the, if you like, the publisher, the producer, but Kubrick was able to do it.”

classicpenguin:

“No doubt anyone with an interest in Marcel Proust will be grateful for Penguin’s new dual language edition of The Collected Poems, incisively edited by Harold Augenbraum and drawing on the work of 20 translators. But devotees of David Foster Wallace, Jorge Luis Borges, Julio Cortázar, Jean Rhys—even Kenneth Burke—will also be enthralled: if an infinite book has no beginning or end, then surely this is one. Augenbraum’s introduction and hugely entertaining notes help make the volume at least three books, really. Palimpsest or holographic to the poems, Augenbraum’s given us a biography of Proust as well as an engrossing cultural history, a cubist portrait of the writer’s milieu and his most intimate friendships.”

Part of a wonderful write-up on Huffington Post about our new Collected Poems of Marcel Proust, now out for Poetry Month and also to celebrate 2013 as the 100th anniversary of Swann’s Way

More Poetry Month happiness at Penguin Classics!

newyorker:

Cartoon by Zachary Kanin. For more: http://nyr.kr/14FHnp3

thedailyshow:

Kim Jong-un mobilizes his Photoshopped navy in preparation for war with the United States. http://on.cc.com/YvRqtt

konzervativanarchista:

József Attila-díjas ifjú költő barátunk esete a Hivatallal. Örkény és Kafka találkozása a boncasztalon.

Ad notam: Ottlik esete a magánírói státusszal az anyakönyvvezetőnél

”- Foglalkozása?

- Író. - Ezt gyorsan mondom, szeretnék túlesni rajta. Aligha el nem pirultam. Készültem a kérdésre, féltem is tőle. De mit mondhatnék egyebet? Egyetemi hallgató, ezt már nemigen használhatom. Magánzó? Ez igen ostoba. Talán elcsúszik a dolog így is. De nem. Baj lesz belőle, amint sejtettem. Az anyakönyvvezető keze megáll, megdermed, leteszi a tollat. Feltolja a szemüvegét, és rám mered elképedve.

- Hogyhogy?

- Író - ismétlem csökönyösen.

- Hírlapíró? Közíró?

- Nem.

- Nem újságíró?

- Nem. Író vagyok.

Az anyakönyvvezető nem mondható fiatal embernek, hatvan felé járhat. Látszik, hogy ilyesmi még nem fordult elő vele. Nem tudja, mit írjon be a megfelelő rovatba. Verejtékezik. Most már sajnálom a makacskodásomat. Azt kellett volna mondanom, hogy állástalan diplomás vagyok, vagy munkanélküli tanár. Vagy mégis hogy magánzó vagy újságíró. De nem mertem hazudni, mert nem léptem be sem az állástalan diplomások, sem a munkanélküli keresztények országos szövetségébe, a Sajtó Kamara pedig nemrég utasította el a felvételemet. Az anyakönyvvezető töpreng, erős-egészséges fiatalember vagyok, fogja mindjárt mondani, miért nem választok magamnak egy tisztességes magyarországi foglalkozást? Azután mégsem mondja, sóhajt, megkönnyebbülten, mert eszébe jut valami, és beírja az üres rovatba: magáníró. Magáníró.”

(Próza)